Hoi An Vietnamban

Teázók, teak házak, több ezer színes lámpás: aligha menekülhetsz Hoi An hangulatától. Séta Vietnam talán legbájosabb városában.

Amikor leszáll az éj Hoi Anban, még az edzett világjárók is elolvadnak a gyönyörűségtől. A világ színes álommá változik, amelyben a szivárvány színei fényjátékba keverednek. Számtalan lámpás villog a házak homlokzatán, erkélyeken, hidakon és a kis csónakokon, amelyek lassan suhannak lefelé a Thu Bon folyón.

A víz pasztell tónusokban csillog, a szerelmesek csevegnek, kis borozók invitálnak egy italra. A közép-vietnami tengerparton fekvő város úgy néz ki, mint egy valóra vált klisé – szinte túl szép, hogy igaz legyen. Nem csoda, hogy Hoi An-t a délkelet-ázsiai ország legbájosabb helyének tartják.

„Sötétedés után úgy tűnik, mintha új, csillogó és ötletes ruhát öltött volna a hely” – mondja egy német turista. Szinte az az érzése, hogy éjszaka megáll az idő Hoi Anban – lelkesedett.

Hoi An Vietnamban
Image by DUKE NG from Pixabay

A város napközben is szűk utcácskák labirintusával varázsol el, amelyben csinos faházak, templomok, teázók, butikok és piacok várnak. A riksás sofőrök oda-vissza utakra hívják, míg a lámpásárusok selymes, világító termékválasztékukat kínálják.

A jeles történelem bizonyítéka

A chamek alapították a 4. században, a város később a Champa Királyság kikötőjeként és kereskedelmi központjaként szolgált. Ezt követően elvesztette jelentőségét, mígnem a 16. századtól a kínai kereskedők akik Japán felé hajóztak, főbb állomáshelynek, pihenőhelyként tekintettek rá.

Hoi An az ország legfontosabb kereskedelmi kikötője és a legendás Selyemút egyik fő átrakodási pontja lett. Később többek között portugálok, hollandok és franciák létesítettek itt kereskedelmi állomásokat. Ma is különböző korokból származó épületek tanúskodnak a város jeles történelméről.

Hoi An 1999 óta az UNESCO Világörökség része – az eredeti faépítmények és az utcarajz miatt, amelyek együttesen a régióban egyedülálló 17. és 18. századi városképet mutatnak be, ahogy az ENSZ kulturális hatósága is kifejti.

Egy szentély a folyó felett

A kereskedelmi metropolisz korának egyik legfontosabb bizonyítéka a „Japán híd”, a város nevezetessége. Chua Cau-t fából készült hídnak is nevezik, amely egykor a kínai és a japán negyedet kötötte össze. Jelenlegi formájában az építmény 1763 óta létezik a Thu Bon folyó egyik mellékfolyója fölött.

Belül egy kis szentélyben füstölőrudak illatoznak, sárga lámpásokkal vegyítve. A kis templomot egy taoista istenségnek szentelték, aki figyeli az időjárást. Tengerészek, kereskedők és helyiek jöttek és jönnek ide, hogy imádkozzanak és elhárítsák a viharokat és a természeti katasztrófákat.

A vastag fagerendákkal alátámasztott felüljárón átsétálni olyan, mintha egy másik időbe ugranánk. Csak néhány ventilátor, amely keringeti a forró levegőt, emlékeztet arra, hogy a régi Selyemút napjai rég elmúltak.

Történelmi ház Instagram-faktorral

Építészeti gyöngyszemek és idilli templomegyüttesek sorakoznak az utcákon. Itt található a „Ba Mu” templomkomplexum, melynek feltűnő bejárati kapuja klasszikus vietnami stílusban van, amely egy zölden csillogó tóban tükröződik, amelyből lótuszvirágok nyúlnak ki a felszín felé.

Hoi An egyik leglátogatottabb épülete Tan Ky háza. Itt bepillantást nyerhet abba, hogyan éltek a gazdag kereskedők Vietnamban a 18. században. A négy kis szoba tele van régiségekkel. Egy idegenvezető elmondja a látogatóknak, hogy az építészet a kínai, a japán és a vietnami hatások egyedülálló keveréke.

Ha a hátsó kijáraton hagyja el a házat, azonnal egy népszerű Instagram-motívum előtt találja magát. Több turista boldogan pózol a sárgára festett homlokzat előtt.

Békés gyászhely

Egy másik ismert épület a Fujianból származó kínaiak szerelőcsarnoka: Hoi Quan Phuoc Kien. A több mint 300 éve épült Thien Hau-t, a tenger istennőjét és a tengerészek védelmezőjét imádják itt. A fényárban elárasztott terem tele van Kínából származó szobrokkal és állatfigurákkal. A levegőt aromás gőzök járják át, ugyanis a mennyezetről hatalmas piros füstölőspirálok lógnak, amelyekre cetlik fűződnek – európai turistáktól is. Kívánságokat, üzeneteket írnak rá, amelyeket a füstön keresztül kell eljuttatni az elhunythoz.

Ez egy gyönyörű, békés gyászhely. Egy francia család ezt írja: „Talán egy kicsit tovább élsz itt ezzel az égő füstölővel. Minden szeretetünkkel, a gyermekeiddel és a feleségeddel.” A hatalmas spirálok leégéséhez, esetleg hetekig tart.

Alkonyadik és Hoi An csúcsformában van. A lámpások lassan átveszik a hatalmat a sötétséggel szemben. Az emberek a „Fények hídjához” (Cau An Hoi) özönlenek a Thu Bon folyó felett. A név mindent elárul – a Fények hídjáról a lámpásokkal megvilágított mindkét part látványa lenyűgöző.

Előadás a korszakok mentén

Ha többet szeretne megtudni a hely történetéről, vásároljon jegyet a „Hoi An Memories” előadásra. A látvány egy erre a célra kialakított vidámparkban olyan pazar, hogy egyesek az olimpiai játékok megnyitójához hasonlítják.

Vietnam legnagyobb szabadtéri színháza a Thu Bon folyó egyik szigetén található. Színészek és táncosok százai lépnek fel itt minden este, elmesélve a hely történetét a kezdetektől a Selyemút fénykorán át napjainkig – beleértve egy nagy kereskedelmi hajót és mintegy 100 vietnami nemzeti öltözékben, Ao Dai nőt, akik meseszerűen sétálnak a kivilágított vízi utakon.

A háttérben a tipikus házhomlokzatok jelennek meg. Selyemlámpások világítanak minden kapunál. Egyedülálló fényjátéka Hoi An állandója minden történelmi turbulencia és változó kulturális hatások közepette.

augsburger-allgemeine.de cikke nyomán
Image by CUONG_ART from Pixabay